2011. december 25., vasárnap

Bárcsak..

bárcsak boldog lehetnék. nem vagyok boldog. erre most jöttem rá. nincs rá okom hogy boldog legyek. a családom szét van hullva... apám elfelejti a névnapomat, egy rohadt csokit se tud nekem karácsonyra venni... anyám állandóan csak basztat minden apróságért. ha nem mosok el rögtön egy darab poharat már ordít... a nővéremet évek óta nem láttam. a bátyámat is csak ritkán látom.... unokatestvéreim nem foglalkoznak velem. igaz barátaim nemtúlságosan vannak.. persze vannak barátaim, de akikre azt tudom mondani hogy tényleg igazbarátok olyan egy sincs. amit kötelezően kell csinálnom, a zongorát, egyre jobban kezdem megutálni. nem találok benne örömet. az egyetlen dolog amiben örömömet lelem az a sok körömlakk, dehát nem ők fogják az életemet boldoggá tenni. az egyetlen ember akit tényleg szeretek, állandóan csak veszekszik velem.. igen, Gabiról beszélek. én őt nagyon szeretem, de úgy érzem régóta hogy csak egy természetes, megszokott dolog vagyok neki, nem talál már érdekesnek. és ha ezt elmondom neki kiakad, elkezd káromkodni amivel nagyon megtud bántani, és összeveszik velem. kértem párszor már hogy ha tényleg szépnek tart, akkor néha tudassa velem, merthát ez ugye kis apróság ami minden lánynak jólesik. erre megkértem, ebből is csak összeveszést lett egy párszor, ezért gondoltam úgy próbálok rá hatni, hogy én sokszor megdícsérem. de ezek a dícséretek a szívemből jönnek. míg ő egyhét egyszer moond annyit hogy csinos vagyok a felsőmbe, én addig 2 nap alatt vagy 1000szer mondtam neki hogy annyira kis szépséges kis aranyos. dehát ebből se vette észre magát. ma raktam fel új képeket facebookra és mondtam neki hogy nemis mondja hogy szép vagyok rajtuk? ilyen vicces  jellel msn-en... amiből lehetett látni hogy nem basztatás képpen mondom. erre elkezdett osztani hogy mi a faszért fikázom állandóan. jött megint a káromkodás. mondtma neki hogy akkor énmost elmegyek msn-ről mielőtt összeveszik velem majd szóljon ha normális. visszamentem cska veszekedett tovább.. elmentem kb 2 órára filmet nézni, addig írta facebookon egy üzenetet hogy megesz meg arnayos vagyok meg minden lófasz.. mondom akkor mért viselkedsz velem így? erre veszekedett tovább. mindig ez van.. :) ha nemlesz egyből jókedvem, vagy ahogy ő szokta mondani "mi a faszért nem tudod már elfelejteni" szóval ha nemtudom felejteni egyből akkor jön a veszekedés. de most szerencsére ráébresztett arra, hogy egyáltalán nem vagyok boldog. sőt.. nagyon is boldogtalan vagyok. ezen már sokat gondolkodtam, de eddig még nem voltam képes bevallani magamnak. de mostmár sikerült. neki is megírtam. azóta nem írt vissza. de nem is érdekel. nem becsül meg egyáltalán. persze majd ezért is én leszek a hibás, majd ezért is összeveszik velem hogy nem vagyok boldog.. :)  remélem egyszer eljön az az idő amikor teljes szívemből boldog tudok lenni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése